Mi is az a Transznisztria, és miért kell ennyire Putyinnak?

Transznisztria, azaz a Dnyeszter Menti Köztársaság egy kis oroszbarát szakadár régió, amely Ukrajna és Moldova közé szorul, mindkettő korábban a Szovjetunió része volt.

Az 1990-es évek elején egyoldalúan függetlennek nyilvánította magát, de a világon egyetlen más ország sem ismeri el. Oroszország kis, 1500 fős kontingenssel rendelkezik a régióban, amelyet ők békefenntartónak neveznek.

Rusztam Minnekajev vezérőrnagy, egy magas rangú orosz parancsnok áprilisban kijelentette, hogy Moszkva célja Dél-Ukrajna és a keleti Donbász-régió teljes ellenőrzése, hozzáférést biztosítva ezzel a Krímhez – amelyet 2014-ben csatolt el Ukrajnától – és Transznisztriához.

Az elmúlt hetekben úgy tűnt, hogy Oroszország komolyan gondolja a dolgot és el akar jutni a Dnyeszteren túlra, miután Transznisztriában több robbantás is történt.

A Kremlhez szorosan kötődő szakadár régió közölte, hogy adminisztratív épületeket, például az állambiztonság központját is megtámadták. Emellett arról számoltak be, hogy két rádiótornyot és egy katonai egységet ért találat.

„Az előzetes adatok szerint a támadást szervezők nyomai Ukrajnába vezetnek” – mondta az Interfaxnak Vitalij Ignatyev Dnyeszteren túli külügyminiszter.

Kijev tagadta, hogy bármi köze lenne a robbantásokhoz és azt állítja, hogy Oroszország áll mögöttük.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kijelentette, hogy Moszkva „hamis zászlós” támadásokat művel – azaz merényletet követ el és valaki másra hárítja a felelősséget –, ürügyül Moldova megtámadására.

“Egyértelmű, hogy ez az Orosz Föderáció egyik lépése” – mondta Zelenszkij.

“A cél nyilvánvaló: destabilizálni a régió helyzetét és megfenyegetni Moldovát. A történtek azt mutatják, hogy ha Moldova támogatja Ukrajnát, bizonyos lépések lesznek.”

Azt is feltételezik, hogy a Dnyeszteren túli orosz erők megtámadhatják Ukrajnát, hogy újabb frontot nyithassanak a háborúban, megosztva ezzel az ukrán csapatokat.

„Ez egy lehetőség, abban az értelemben, hogy beleillik Putyin stratégiájába, hogy a lehető legnagyobb mértékben az egykori Szovjetunió területét orosz befolyási övezetté alakítsa újra, ami Oroszország nagyhatalmi státuszának alapja” – mondta Stefan Wolff, a nemzetközi biztonsági szolgálat munkatársa, a Birminghami Egyetem professzora.

„Ahhoz, hogy ez Moldovában működjön, Putyinnak szárazföldi kapcsolatra van szüksége, amelyet most megpróbálhat létrehozni. Az persze más kérdés, hogy az oroszoknak komoly katonai képességekre van szükségük ennek eléréséhez. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy még Donbászban sem haladnak túl jól.”

A transznisztriai emberek véleménye megoszlik az oroszokhoz fűződő viszonnyal kapcsolatban. Volodimir Fesenko, az ukrajnai Penta Alkalmazott Politikai Tanulmányok Központjának elnöke szerint ez nem szokatlan és hasonló ahhoz, amit Kelet-Ukrajnában a háború előtt láthattak.

„Általában az idősebb generáció nosztalgiát érez a szovjet idők iránt” – mondta Fesenko.

“Ebből a szempontból a generációk közötti szakadék valóban létezik. De nem csak a generációk, hanem a régiók között is.

“Az orosz nyelvterületeken erősebben nyilvánult meg a Szovjetunió iránti szeretet, Ukrajna nyugati részén pedig a régi időkkel szembeni kritikus hozzáállás dominál.”

Rámutat arra, hogy egyeseknél ez gyakran átcsaphat Oroszország támogatásába, annak ellenére, hogy a kettő nagyon eltérő.

„Az idősebb generációkban a Szovjetunió iránti nosztalgiát elsősorban társadalmi okok okozzák” – tette hozzá.

„A szocialista rendszerben nem voltak nagy jövedelemkülönbségek; szociális garanciarendszer volt, valamivel magasabb nyugdíjak, alacsony rezsi. Ugyanakkor sokan nem is értik, hogyan jön létre a nyugdíjalap és hogy a Szovjetunióban egy nyugdíjasra két dolgozó jutott, most pedig egy nyugdíjas jut egy nyugdíjasra.